Gastromed

H2 kilégzési teszt

Célja

Noninvazív módszer, mely a kilégzett levegőben a rosszul felszívódó szénhidrátok emésztése során képződő H2 (hidrogén gáz) detektálására szolgál. Többféle állapotról nyújt felvilágosítást aszerint, hogy milyen anyagot itatunk meg a beteggel:

  1. Tejcukor lebontási képtelenség: A tejcukor (laktóz) egy glukózból és galaktózból álló úgynevezett diszaharid, melynek lebontásához laktáz enzimre van szükség. A diszaharidok csak kettébontott állapotban tudnak felszívódni a vékonybélből. A laktáz enzim hiányában a tejcukor (azaz laktóz) nem bomlik le, nem tud felszívódni a vékonybélben és a vastagbélbe jut, ahol baktériumok bontják le. A lebontás során H2 szabadul fel, mely a vérbe felszívódik, a véráram útján a tüdőbe jut, ennek a detektálása történik a műszer segítségével.
  2. Laktulóz itatásával a vékonybél tranzit idejét mérhetjük. A laktulóz nem kerül lebontásra a vékonybélben, csak a vastagbélben lévő baktériumok képesek lebontani és az eközben felszabaduló H2 mérhetővé válik. A H2 koncentráció emelkedése mutatja, hogy a tesztanyag elérte a vastagbelet.
  3. A glukóz hidrogén kilégzési teszt a vékonybél bakteriális kontaminációjára utal. Normál körülmények között a glukóz a vékonybél felső szakaszán gyorsan felszívódik, ezáltal sohasem kerül kapcsolatba baktériumokkal, melyek azt lebontják. A vastagbélből a vékonybélbe vándorolt baktériumok a glukóz lebontása során H2-t termelnek, mely mérhetővé válik. A vékonybélben ezek a vastagbél-baktériumok eredendően nem találhatók meg, a vékonybél aránylag steril.
  4. A keményítő kilégzési próba a hasnyálmirigy működésére utal. A hasnyálmirigy amilaze enzime bontja a keményítőt, a bomláskor keletkező H2 mérhető.